Kedves Bogica! 

Mikor hazahoztunk, még nem sejtettem mennyire nagy szerepet fogsz betölteni a kis életünkben. Veled 3.-an lettünk. Te vagy, akiről közösen gondoskodunk.
Szeretjük az ujjaink között elsimuló kis puha szőröcskéidet és hogy a füledet képes vagy úgy az égig emelni, hogy lényegében az nagyobb, mint az egész kis buksid. Szeretjük, amikor elárulod magad, ha pisilni kell vagy amikor a reggeli simit kéred, hogy a te napod is jól induljon. Az örömteli ugrálásod, mikor hazaérünk vagy amikor meg akarsz védeni minket a szomszédhoz látogatóba érkezőktől.
A kis okos fejed pedig gyorsan tanul, olyan mint a szivacs! Csak sajnos a memóriád, is olyan mint egy szita. Nem baj, az alap dolgokat megcsinálod, nekem ez bőven elég. Boldog csóválásod pedig egy kielégítő visszajelzés nekem, hogy a kis lelkedben minden rendben van :) Szófogadó, kis kutyus vagy, mely szőrösen bolyhosan bújik oda hozzád felmelegítve téged ( ha akarod, ha nem). Mindenki csak téged akar simogatni, angyali szemeiddel mindenkit elbűvölsz! A kutyaovi sztárja vagy, a legnagyobbakkal is el tudsz játszani.
Mindegy, hogy ember, kutya, macska vagy kis fia borja, te rendes kutyus módjára mindenkit a helyén kezelsz. A legnagyobb nyálas puszikat persze nekünk tartogatva, az csak a mi legédesebb jutalmunk Tőled! 

Nagyon szeretünk, 
A gazdáid, 
Tina és Feri

Ki ne akarna még ebből a fajta szeretetből? Eldöntöttük. Nekünk kell még egy kutyus! 

Bátran merem állítani Bogival minden könnyen ment... nap közben. Éjjel viszont felütötte a fejét a kutyasírás keserves és szívbemarkoló hangja.
Egy dolog volt, amit szabályként felállítottam a kutyás lét kezdetekor és a mai napig tartom: este nem jöhet be a hálónkba. Az meg evidens volt mindkettőnk részéről, hogy nem alhat velünk. 
Egyesek szerint ez kegyetlenség tőlem. Viszont reménykedtem benne hogy

Hosszú távon ez lesz a jó megoldás. Neki is, nekünk is. 

Sokan mondják, hogy a napi rutin bevezetése megkönnyíti az életet. Végül is nálunk is be lett vezetve a rutin. Csak nem nappal, hanem este, és nem mi állítottuk ezt fel, hanem a kutya. Minden éjszaka percre pontosan menetrendszerű volt, hogy felkeltem hozzá, simogattam, ölbe vettem, ringattam. Néhol megfűszereztük egy kis nyüszögéssel, idegességgel és kétellyel. A sírás már-már magától értetődő volt. Hol én, hol Bogi sírta el magát. Ilyenkor a kutyapléden ölelkezve pityeregtünk. Fecó pedig tűrte. Türelmes volt. Mesteri vígasztaló révén a kutyát is és engem is sikerült megnyugtatnia..
Mindezt 4 hónapon keresztül. 4 igen fájdalmas, fáradt és keserves hónapon keresztül. 

Lassú szenvedés volt, de Bogi szépen elnőtte az esti sírást. Egy dolog viszont megmaradt. Amikor a nap lenyugszik, fáradtan a helyére kísérem, megsimogatom, jó éjszakát kívánok neki. Ő pedig bágyadtan a kis mancsára hajtja a fejét és mire beérek a szobába már alszik is :) 

Nem vagyunk azok az ágyból kipattanós fajták. A férjem sem, én meg pláne nem. De most reggel különösen izgatott voltam. Ma egy puha kis szőrgombóc gazdái leszünk! 
Minden klappol :) Gondoltam mikor autóba vágtuk magunkat és elindultunk a leendő kiskutyánkért. Az egész utunkat a türelmetlen csend uralta. Isten se tudja hogyan, de jóval hamarabb címre értünk mint ahogy azt a GPS kiszámolta.. 
Gyors és vidám fogadtatás után megláttunk négy pöttöm lábacskát és 2 logobó fülecskét. Agárokat megszégyenító sebességgel futott Feri felé a kis cukibomba. Felkéretőzött, és leosztott egy jó nyálas puszit majd megpihent és elaludt. Ott helyben. Ölben. Nos, úgy éreztük ez a kutyus kiválasztott minket. 
Hazaúton neveket soroltam... Szegény kutya meg végighallgatta.. Mind az 500 variációt! Vártam egy jelet. Egy kis apró visszajelzést, hogy melyik tetszik neki. Bátran merem állítani egyik sem tetszett neki. Mert az Ő nevét már valaki más tudta. Méghozzá akit gazdinak választott ki.. Fecó egyből rábökte... "Nézd meg milyen nagy bogár szeme van... Ő az én kis Bogárkám!" Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem első hallatra ez a mondat.. De igaza volt. Tényleg úgy nézett ki mint aki ízig- vérig Bogárkának született. 
Hazaérkezésünk után megmutattuk neki a lakást. "Ez lesz az új otthonod!"... pontosabban otthonunk, mivel nekünk is még új volt ez az egész szitu. 
No oké. Bogi meg van, békés és érdeklődő. Szuper! Ám de másnap várt ránk egy 300km-es utazás ami a mi kis hősünk egy nyikkanás, egy pisi/kaki baleset nélkül szépen viselt. 

Nagyobb boldogságunk nem is lehetne. Szerelem, Otthon, Bogi. 

2017 nálunk egy új életforma kezdete. Új otthon, új fogadalmak, új kis saját törvények léptek életbe. Első közös otthonunk megvásárlása előtt már kijelentettük: "A MI* lakásunk bizony kutyabarát hely lesz!" 
Nagy szerencsénkre sikerült egy olyan panelba költöznünk, ahol szinte minden emeletre jut legalább 2 kutya. Így nem csak a lakás, az egész háztömb csupa-csupa kutyabarát ember otthona.
Így hát egy jó adag bátorsággal, erővel és elszántsággal léptünk be a világ legócskább lakásába. (-sebaj, de a miénk) Ezek után nem is volt kérdés. A következő lépés, hogy hozunk egy kiskutyát.
Mindkettőnk leghőbb gyerekkori álma látszott megvalósulni azzal, ahogy tervezgetni kezdtük a jövőnket egy apró szőrgombóccal. Nem váratott magára sokat a kutyus jövetele, ugyanis adódott egy lehetőségünk, hogy kimentsünk egy 2 hónapos pici bolognese-tacsi mix kislányt. Időpont lefoglalva! Másnap érkeztünk is érte, hogy igazi kis panelkutyát faragjunk belőle! Az Ő jövetelével lesz a MI* kis lakásunkból igazi otthon. Így már minden klappol! :) 

*Oh, és hogy ki is az a MI? Feri és Tina. Azok az emberek, akik naívan azt hitték, hogy egy kölyök kutya nem foghat ki rajtunk. Itt és Itt olvashatsz arról, hogy mekkorát is tévedtünk.. :D